Vágotpuszta

Vágotpuszta talányos hely. Van, aki ismeri és gyakran megfordul erre, van aki pár kilométerre lakik tőle és soha nem hallott róla. Többen vannak, akik nem ismerik. Megbújik a fák között, hiába van fenn (egy nevesincs) tetőn, aki nem tudja, lentről, a 66-os útról vagy Mánfáról sem veszi észre. Talán egyszer-egyszer láthatóvá válik a lombok között egy pajtatető, de avatatlan szem számára titok marad a létezése. Pedig gazdag a településrészlet múltja. Írásos nyoma azonban ennek alig van. Mindenkit a misztikus, nem hétköznapi részletek érdekelnek.

Több elmélet él a keletkezésével kapcsolatban. Egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza az eredettörténet. Több verzióval is találkoztam a letelepedőkkel kapcsolatban. Az a katonatörténeti forrásokból látszik, hogy postaszolgálati és kereskedelmi célok is szerepet kaptak. Volt itt fogadó és váltólóistálló is. Hallottam olyasmiről, hogy a barátúri földművesek, állattenyésztők a pécsi vásárba vezető erdei úton kerestek egy, a városhoz közelebbi gazdálkodó- és lakóhelyet maguknak. Akárhogyan, az biztos, hogy német ajkú telepesek építettek ide egy virágzó, önellátó gazdálkodási közösséget. Tíz háznál soha nem volt több a településen, ma ebből 8 lakható.

Sokan a „mecseki láthatatlanokhoz” fűződő történelmi legendából ismerik, de itt működött a Vándor kulcsosház és a Purnatirth jógaközösség ashramja is.

Vágotpuszta legfőbb értéke az egyidejű elkülönültsége és a közelsége a környező településekhez. Innen mind a Remeterét, mind az orfűi Pécsi-tó, mind a mánfai Kőlyuki Betérő, mind a magyarszéki szőlők, mind a sikondai tavak, mind a barátúri fennsík, mind a Tubes alja gyalogosan körülbelül egy órányira található. Csillagtúrákhoz ideális.

S mindezt az erdő közepén nyújtja a Lóri-völgy, a Nagy-Mély- és a Zsidó-völgy fölött, a Kecske-hát tetején. Itt a csend, a természet jelenléte átható, lelassul az időérzékelés és a lélegzet. A  panoráma a Zengőre, Komlóra, a Dráva medencére… a fenn és a lenn….az ég kékje és az erdő zöldje….a távoli hegyek párakék kontúrjai…kék erdővé varázsolják e helyet.

Vágotpuszta is an enigmatic place. Some know it well and visit frequently, while others live just a few kilometers away and have never even heard of it. Most people don’t know it at all. It hides among the trees, and even though it’s perched on a nameless ridge, those who don’t know about it won’t notice it from below—neither from Route 66 nor from Mánfa. Perhaps, now and then, a barn roof might become visible between the leaves, but to the untrained eye, its existence remains a secret. Yet, this small settlement fragment has a rich history. However, written records of its past are scarce. People are mainly drawn to its mystical and extraordinary details.

There are several theories about its origin, which trace back to the 1700s. I’ve come across various versions regarding the settlers. Historical military sources suggest that postal and commercial purposes played a role. There was an inn here, as well as a relay stable. I’ve also heard that peasant farmers and livestock breeders from Barátúr sought a place closer to the city along the forest road leading to the market in Pécs. Whatever the case, it’s clear that German-speaking (Swabian) settlers built a flourishing, self-sufficient farming community here. The settlement never had more than ten houses, of which eight remain habitable today.

Many people know it from the historical legend of the “Invisible Ones of Mecsek,” but it was also home to the Vándor hikers’ shelter and the Purnatirth yoga community ashram. Vágotpuszta’s greatest value lies in its simultaneous seclusion and proximity to neighboring settlements. From here, you can reach Remeterét, the Pécsi Lake in Orfű, the Kőlyuki Betérő in Mánfa, the vineyards in Magyarszék, the Sikonda ponds, the Barátúr plateau, and the base of Tubes in about an hour on foot. It’s an ideal hub for star-shaped hiking tours.

All this is offered in the heart of the forest, above the Lóri Valley, the Nagy-Mély Valley, and the Zsidó Valley, on the top of Kecske Hill. Here, the silence and the pervasive presence of nature slow down your perception of time and deepen your breathing. The panorama of Zengő, Komló, the Drava basin… the heights and the depths… the blue sky and the green forest… the misty blue contours of distant hills… transform this place into a magical blue forest.